Elérkezett a nagy nap, hogy a szezon első négy helyezett csapata közül kettő a döntőbe kvalifikálja magát. 2011. március 26-án délután, Újpesten rendezték a MAJL 2010/11-es szezonjának elődöntőit.
Újpesti TE (2.) – Szombathelyi Pingvinek (3.) 4:2 (1:0, 1:0, 2:2)
Időrendben elsőként az alapszakasz végére kicsit kiengedő, így végül a második helyet megszerző újpestiek léptek jégre a harmadikként végző Szombathely ellen. Egy elődöntő természetesen mindig izgalmas, ám az a tény, hogy az UTE még sohasem győzött a fővárosban a Szombathely ellen külön pikantériát ígért a csapatok előtt álló legalább 60 percnek.
A lilák címvédőként természetesen a erős összeállításban léptek pályára (18 mezőnyjátékost neveztek a mérkőzésre), egyedül Sári Péter hiányzott az alapemberek közül.
A Pingvinektől hiányzott Sipos Pál kapus megszokott helyettese, Kirchknopf Gergely, aki Kovács Andrással együtt a legnagyobb hiányzónak számított. A vasiak így egy hálóőrrel és 14 mezőnyjátékossal álltak ki az elődöntőre.
A találkozó kezdete kiegyenlített mezőnyjátékkal telt, fegyelmezetten őrizte mindkét csapat saját kapuját, majd a Szombathely két emberhátrányt is sikerrel kivédekezett még az első tíz percben. A lilák ez idő alatt természetesen erős nyomás alá helyezték ellenfelüket, ami a harmadik előnynél végül megszülte a vezető találatukat. Németh Gergely bottal akasztásért kapta a „vendégek” harmadik kiállítását a 12. perc elején, majd másfél perccel ezután Schittler Ákos kapu mellé szálló lövését Kovács Gergely passzolta közvetlenül a kapu és Mezőcsáti Tamás elé, aki a hálóba helyezett (1:0).
A harmad további részében az újpestieken volt az emberhátrányos védekezés sora, ám a vasiak három ilyen lehetőséggel sem tudtak élni.
A második játékrészt áthúzódó emberelőnyben kezdték a Pingvinek, ám sem ekkor, sem a lilák csapatbüntetése utáni újabb fórból sem sikerült egalizálniuk (a bajnokcsapat elvétette a cserét). Öt-öt ellen aztán folytatódott a kiegyenlített harc. Mezőcsáti előtt adódott egy lehetőség, mely után a címvédő csapat szerint megszerezte a második gólt is, ám a játékvezetők nem látták bent a korongot.
Az ismételt újpesti örömre azonban már nem kellett sokáig várni, a harmad 10. percében Pichler Attila lesprintelte a szombathelyi védelmet, majd az érkező Gangel László elé tálalt, a csatártárs pedig kíméletlenül bevágta a második lila gólt (2:0).
A bírói ítéletek folytán mind az UTE, mind a Szombathely kapott még kiállítást a harmad további részében, ezek során a vasiak egy időre még kettős emberelőnyben is játszhattak, gólt lőniük azonban az újabb szünetig sem sikerült, sőt Barna Péter révén az Újpest majdnem a harmadik gólt is megszerezte, a kapitány lövése azonban a kapuvason csattant.
A kevés gól elemzésekor nem szabad elfelejteni, hogy a hálókat a liga legjobb statisztikákkal rendelkező kapusai védték, hiszen a szombathelyi Sipos Pál az alapszakaszban meccsenként mindössze 2.4, míg Kubanek Ellák is valamivel kevesebb, mint három gólt kapott.
A második szünet után a Szombathelynek húsz perc állt rendelkezésére hogy egyenlítsen, és kiharcolja a döntőt, míg a címvédő célja az volt, hogy megtartsa az eddig megszerzett előnyt. Ennek megfelelően megpróbáltak mindketten sebességet váltani, ám a legfőbb eredménye ennek az lett, hogy a harmad során szinte sosem volt 5-5 mezőnyjátékos a pályán.
A Szombathelyi Pingvineknek sikerült kettős hátrányt kivédekezniük, majd eljött végre az ő idejük, hiszen ellenfelüktől ültek le ketten a büntetőpadra. Ekkora sanszot az utolsó harmadban már ők sem hagytak veszendőbe menni, előbb Göncz Szabolcs, majd (már "csak” egy fős előnyből) Kiss András szerzett gólt, és ezzel 34 másodperc alatt kiegyenlítettek a 49. percben (2:2).
Az UTE időt kért, muszáj volt összeszedni a gondolatokat, hiszen kezdődhetett minden elölről. És valóban, az utolsó 10 perc olyan volt, mintha újra kezdődött volna a találkozó, erőre kapott a bajnok. Az 53. percben ismét Pichler Attila lódult meg a kapu felé, majd két védőt, és Sipos kapust is becsapva, remek egyéni teljesítmény után megszerezte az Újpestnek a vezetést (3:2).
A szombathelyiek mindent megtettek az újabb egyenlítés érdekében, ám kevesebb, mint egy perccel a történtek után Kovács Gergely egy Mezőcsáti Tamás-féle passzt vágott a kapuba, visszaállítva a két gólos vezetést, ezzel pedig tulajdonképpen eldöntve a mérkőzést (4:2).
Ezen már a vasiak időkérése sem segített, az Újpest a tavalyi bajnoki cím után megszerezte magának az esélyt, hogy megvédje bajnoki címét, míg a Szombathely tavalyhoz hasonlóan ismét a bronzéremért küzdhet meg a helyosztón.
A mérkőzésről mind az újpesti, mind a szombathelyi honlap részletesen beszámol ki-ki a saját szemszögéből.
Jégveled KSE (1.) – Ferencvárosi Pingvinek (4.) 9:5 (2:2, 4:0, 3:3)
A második elődöntőben a parádés sorozatot maga mögött tudó (zsinórban 7 megszerzett győzelem) és ezzel alapszakasz-győztes Jégveled a Ferencvárosi Pingvineket fogadta. A döntőbe jutás mellett a zöldek számára a reváns vágya is ott lebegett a szemek előtt, hiszen a szezon során kétszer is vereséget szenvedtek ellenfelüktől.
A Jégveledből csak a sérült Forgács Péter kapus nem állt rendelkezésre, míg a Fradinál teljes lehetett a létszám az öltözőben.
A Ferencváros kemény felkészülése rögtön a találkozó elején meghozta eredményét, hiszen az álmosan kezdő ellenfelüknek a MAJL kanadai táblázatának győztese, Csiki Attila már az ötödik perc végén beköszönt (0:1). Mindezt emberelőnyben tette, hiszen az ellenfél egy hibás csere miatt éppen emberhátrányban volt.
Ezen az elődöntőn tehát szó sem volt óvatos puhatolódzásról, a népes nézősereg ráadásul bő egy perccel ezután már a második Pingvin-gólt is megcsodálhatta, ezúttal Csillag Béla korongját Kun László lőtte a Jégveled kapujába (0:2).
Az első helyen kiemelt sárga mezesek már számtalanszor bebizonyították, hogy hajlamosak a gyenge kezdésre, ám tartásuk legtöbbször nem bicsaklik meg, és képesek megújulni. A csapat szerencsére most is megrázta magát, nem esett kétségbe és mindenki tette a dolgát. Ennek ékes példájaként fél perccel a második bekapott gól után Konrád Márió passzát a szezonban már nem egyszer lélektanilag fontos gólokat szerző – és számomra személy szerint a szezon egyik legkellemesebb színfoltja - Pap Lehel váltotta gólra (1:2).
Ekkorra már mindenki felébredt, és sikerült is kihasználni egy emberelőnyt. Konrád Márió és Kondrát Péter passzolgatása után Zsíros Gábor egy félelmetesen helyezett távoli bombával a 12. percben kiegyenlítette az állást (2:2).
A harmad során még egy érdekes dolog történt, a 17. percben Kondrát Pétert akasztásért, az ellenféltől Tarnai Gergőt viszont színészkedésért (?) küldték le a bírók.
A második harmadban a Jégveled olyan iramot diktált, melyet a ferencvárosiak nem tudtak felvenni. Ennek előjeleként Konrád Márió már 44 másodperccel az újrakezdés után betalált (3:2) és megszerezte a vezetést csapatának, majd a 27 percben megszületett a negyedik találat is, amikor Szabó Tamás átadása után a csapatkapitány, Imre Róbert volt eredményes (4:2).
Újra Konrád Márió volt a főszereplő a 30. percben, amikor megszerezte az ötödiket (5:2), a harmad utolsó találatát pedig Zsíros Gábor lőtte Imre Róbert aszisztját követően (6:2). A második játékrész a sárga mezesek számára kiváló hokit hozott, mindössze egyetlen kétperces büntetést szedtek össze, míg mind a négy góljukat öt-öt ellen szerezték, azt gondolom ez is megemlítendő tény.
A Pingvinek az utolsó 20 percre kapust cseréltek, Gyömbér Mónikát Görbicz Attila váltotta, aki azonban Szenes Gábor egyéni akciója után már két és fél perccel beállását követően kapitulált (7:2).
A fölényessé váló Jégveled-előnnyel szemben a zöldek becsülettel felvették a kesztyűt, és Szervánszky Zsolt találatával még talán időben megkezdhették volna a felzárkózást. A Fradi 70-es számú játékosa 45:37-nél szerezte meg a harmadik Pingvin-gólt (7:3), melyet azonban fél percre rá egy – már régóta várt – Adler Tamás találat követett (8:3).
A Jégveled magabiztosan tartotta kézben a mérkőzést, és ezen az sem változtatott, hogy az utolsó 10-11 percben váltogatva születtek még találatok. Az 50 percben előbb a ferencvárosi Malachowsky Csaba (8:4), majd a jégveledes Zsíros Gábor szerzett gólt – a sárgák 91-ese ezzel elérte a bravúros mesterhármast (9:4).
Az utolsó gólt a zöldek lőtték emberelőnyből, 23 másodperccel a végső dudaszó előtt Csiki Attila révén, ám ez ezen az estén már csak szépségtapasznak volt elég. A végeredmény 9:5 a Jégveled javára, ami azt jelenti, hogy az április 9-i fináléba a bajnoki címvédő Újpest mellé a tavalyelőtti bajnok Jégveled csapata került, míg a bronzmeccsen megismétlődik a tavalyi Pingvin-csata, hiszen a Ferencváros ellenfele a másik találkozón vesztes Szombathely lesz.
Újpesti TE (2.) – Szombathelyi Pingvinek (3.) 4:2 (1:0, 1:0, 2:2)
Időrendben elsőként az alapszakasz végére kicsit kiengedő, így végül a második helyet megszerző újpestiek léptek jégre a harmadikként végző Szombathely ellen. Egy elődöntő természetesen mindig izgalmas, ám az a tény, hogy az UTE még sohasem győzött a fővárosban a Szombathely ellen külön pikantériát ígért a csapatok előtt álló legalább 60 percnek.
A lilák címvédőként természetesen a erős összeállításban léptek pályára (18 mezőnyjátékost neveztek a mérkőzésre), egyedül Sári Péter hiányzott az alapemberek közül.
A Pingvinektől hiányzott Sipos Pál kapus megszokott helyettese, Kirchknopf Gergely, aki Kovács Andrással együtt a legnagyobb hiányzónak számított. A vasiak így egy hálóőrrel és 14 mezőnyjátékossal álltak ki az elődöntőre.
A találkozó kezdete kiegyenlített mezőnyjátékkal telt, fegyelmezetten őrizte mindkét csapat saját kapuját, majd a Szombathely két emberhátrányt is sikerrel kivédekezett még az első tíz percben. A lilák ez idő alatt természetesen erős nyomás alá helyezték ellenfelüket, ami a harmadik előnynél végül megszülte a vezető találatukat. Németh Gergely bottal akasztásért kapta a „vendégek” harmadik kiállítását a 12. perc elején, majd másfél perccel ezután Schittler Ákos kapu mellé szálló lövését Kovács Gergely passzolta közvetlenül a kapu és Mezőcsáti Tamás elé, aki a hálóba helyezett (1:0).
A harmad további részében az újpestieken volt az emberhátrányos védekezés sora, ám a vasiak három ilyen lehetőséggel sem tudtak élni.
A második játékrészt áthúzódó emberelőnyben kezdték a Pingvinek, ám sem ekkor, sem a lilák csapatbüntetése utáni újabb fórból sem sikerült egalizálniuk (a bajnokcsapat elvétette a cserét). Öt-öt ellen aztán folytatódott a kiegyenlített harc. Mezőcsáti előtt adódott egy lehetőség, mely után a címvédő csapat szerint megszerezte a második gólt is, ám a játékvezetők nem látták bent a korongot.
Az ismételt újpesti örömre azonban már nem kellett sokáig várni, a harmad 10. percében Pichler Attila lesprintelte a szombathelyi védelmet, majd az érkező Gangel László elé tálalt, a csatártárs pedig kíméletlenül bevágta a második lila gólt (2:0).
A bírói ítéletek folytán mind az UTE, mind a Szombathely kapott még kiállítást a harmad további részében, ezek során a vasiak egy időre még kettős emberelőnyben is játszhattak, gólt lőniük azonban az újabb szünetig sem sikerült, sőt Barna Péter révén az Újpest majdnem a harmadik gólt is megszerezte, a kapitány lövése azonban a kapuvason csattant.
A kevés gól elemzésekor nem szabad elfelejteni, hogy a hálókat a liga legjobb statisztikákkal rendelkező kapusai védték, hiszen a szombathelyi Sipos Pál az alapszakaszban meccsenként mindössze 2.4, míg Kubanek Ellák is valamivel kevesebb, mint három gólt kapott.
A második szünet után a Szombathelynek húsz perc állt rendelkezésére hogy egyenlítsen, és kiharcolja a döntőt, míg a címvédő célja az volt, hogy megtartsa az eddig megszerzett előnyt. Ennek megfelelően megpróbáltak mindketten sebességet váltani, ám a legfőbb eredménye ennek az lett, hogy a harmad során szinte sosem volt 5-5 mezőnyjátékos a pályán.
A Szombathelyi Pingvineknek sikerült kettős hátrányt kivédekezniük, majd eljött végre az ő idejük, hiszen ellenfelüktől ültek le ketten a büntetőpadra. Ekkora sanszot az utolsó harmadban már ők sem hagytak veszendőbe menni, előbb Göncz Szabolcs, majd (már "csak” egy fős előnyből) Kiss András szerzett gólt, és ezzel 34 másodperc alatt kiegyenlítettek a 49. percben (2:2).
Az UTE időt kért, muszáj volt összeszedni a gondolatokat, hiszen kezdődhetett minden elölről. És valóban, az utolsó 10 perc olyan volt, mintha újra kezdődött volna a találkozó, erőre kapott a bajnok. Az 53. percben ismét Pichler Attila lódult meg a kapu felé, majd két védőt, és Sipos kapust is becsapva, remek egyéni teljesítmény után megszerezte az Újpestnek a vezetést (3:2).
A szombathelyiek mindent megtettek az újabb egyenlítés érdekében, ám kevesebb, mint egy perccel a történtek után Kovács Gergely egy Mezőcsáti Tamás-féle passzt vágott a kapuba, visszaállítva a két gólos vezetést, ezzel pedig tulajdonképpen eldöntve a mérkőzést (4:2).
Ezen már a vasiak időkérése sem segített, az Újpest a tavalyi bajnoki cím után megszerezte magának az esélyt, hogy megvédje bajnoki címét, míg a Szombathely tavalyhoz hasonlóan ismét a bronzéremért küzdhet meg a helyosztón.
A mérkőzésről mind az újpesti, mind a szombathelyi honlap részletesen beszámol ki-ki a saját szemszögéből.
Jégveled KSE (1.) – Ferencvárosi Pingvinek (4.) 9:5 (2:2, 4:0, 3:3)
A második elődöntőben a parádés sorozatot maga mögött tudó (zsinórban 7 megszerzett győzelem) és ezzel alapszakasz-győztes Jégveled a Ferencvárosi Pingvineket fogadta. A döntőbe jutás mellett a zöldek számára a reváns vágya is ott lebegett a szemek előtt, hiszen a szezon során kétszer is vereséget szenvedtek ellenfelüktől.
A Jégveledből csak a sérült Forgács Péter kapus nem állt rendelkezésre, míg a Fradinál teljes lehetett a létszám az öltözőben.
A Ferencváros kemény felkészülése rögtön a találkozó elején meghozta eredményét, hiszen az álmosan kezdő ellenfelüknek a MAJL kanadai táblázatának győztese, Csiki Attila már az ötödik perc végén beköszönt (0:1). Mindezt emberelőnyben tette, hiszen az ellenfél egy hibás csere miatt éppen emberhátrányban volt.
Ezen az elődöntőn tehát szó sem volt óvatos puhatolódzásról, a népes nézősereg ráadásul bő egy perccel ezután már a második Pingvin-gólt is megcsodálhatta, ezúttal Csillag Béla korongját Kun László lőtte a Jégveled kapujába (0:2).
Az első helyen kiemelt sárga mezesek már számtalanszor bebizonyították, hogy hajlamosak a gyenge kezdésre, ám tartásuk legtöbbször nem bicsaklik meg, és képesek megújulni. A csapat szerencsére most is megrázta magát, nem esett kétségbe és mindenki tette a dolgát. Ennek ékes példájaként fél perccel a második bekapott gól után Konrád Márió passzát a szezonban már nem egyszer lélektanilag fontos gólokat szerző – és számomra személy szerint a szezon egyik legkellemesebb színfoltja - Pap Lehel váltotta gólra (1:2).
Ekkorra már mindenki felébredt, és sikerült is kihasználni egy emberelőnyt. Konrád Márió és Kondrát Péter passzolgatása után Zsíros Gábor egy félelmetesen helyezett távoli bombával a 12. percben kiegyenlítette az állást (2:2).
A harmad során még egy érdekes dolog történt, a 17. percben Kondrát Pétert akasztásért, az ellenféltől Tarnai Gergőt viszont színészkedésért (?) küldték le a bírók.
A második harmadban a Jégveled olyan iramot diktált, melyet a ferencvárosiak nem tudtak felvenni. Ennek előjeleként Konrád Márió már 44 másodperccel az újrakezdés után betalált (3:2) és megszerezte a vezetést csapatának, majd a 27 percben megszületett a negyedik találat is, amikor Szabó Tamás átadása után a csapatkapitány, Imre Róbert volt eredményes (4:2).
Újra Konrád Márió volt a főszereplő a 30. percben, amikor megszerezte az ötödiket (5:2), a harmad utolsó találatát pedig Zsíros Gábor lőtte Imre Róbert aszisztját követően (6:2). A második játékrész a sárga mezesek számára kiváló hokit hozott, mindössze egyetlen kétperces büntetést szedtek össze, míg mind a négy góljukat öt-öt ellen szerezték, azt gondolom ez is megemlítendő tény.
A Pingvinek az utolsó 20 percre kapust cseréltek, Gyömbér Mónikát Görbicz Attila váltotta, aki azonban Szenes Gábor egyéni akciója után már két és fél perccel beállását követően kapitulált (7:2).
A fölényessé váló Jégveled-előnnyel szemben a zöldek becsülettel felvették a kesztyűt, és Szervánszky Zsolt találatával még talán időben megkezdhették volna a felzárkózást. A Fradi 70-es számú játékosa 45:37-nél szerezte meg a harmadik Pingvin-gólt (7:3), melyet azonban fél percre rá egy – már régóta várt – Adler Tamás találat követett (8:3).
A Jégveled magabiztosan tartotta kézben a mérkőzést, és ezen az sem változtatott, hogy az utolsó 10-11 percben váltogatva születtek még találatok. Az 50 percben előbb a ferencvárosi Malachowsky Csaba (8:4), majd a jégveledes Zsíros Gábor szerzett gólt – a sárgák 91-ese ezzel elérte a bravúros mesterhármast (9:4).
Az utolsó gólt a zöldek lőtték emberelőnyből, 23 másodperccel a végső dudaszó előtt Csiki Attila révén, ám ez ezen az estén már csak szépségtapasznak volt elég. A végeredmény 9:5 a Jégveled javára, ami azt jelenti, hogy az április 9-i fináléba a bajnoki címvédő Újpest mellé a tavalyelőtti bajnok Jégveled csapata került, míg a bronzmeccsen megismétlődik a tavalyi Pingvin-csata, hiszen a Ferencváros ellenfele a másik találkozón vesztes Szombathely lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése